Cikksorozatunk első részében szerzőnk, aki hangsúlyozottan nem mérnök, ámde tisztábban szeretne látni, bemutatta a nettó energia (EROI) fogalmát, azaz az energiatermelési folyamatba bevitt, majd onnan kinyert energia arányának mutatószámát és annak jelentőségét. A második részben a napelemes technológiák nettó energiakihozataláról szóló, igen éles vitákat kiváltó tanulmányt jártuk körbe, megmutatva, hogy semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Egyes kutatók, így Pedro Prieto és Charles Hall a napelemek (és más megújulók) alacsony EROI-jára mutatnak rá, azzal érvelve, hogy emiatt ezek nem lehetnek elegendőek a modern társadalom fenntartásához. Mások – mint az idézett Marco Raugei - megkérdőjelezik e következtetéseket, rámutatva a fosszilis és megújuló energia technológiák összehasonlításának nehézségeire. A harmadik, befejező részben az energetikai átmenetről lesz szó. Merthogy egy napon (újból) 100%-ban megújuló energiaforrásokat fogunk használni. Nem (csak) azért, mert ez környezetvédelmi szempontból kívánatos, hanem mert az erőforrások kimerülése miatt nem is lesz más választásunk. Kérdés, hogy ez miként valósul meg.
Ahelyett, hogy jobban belebonyolódnánk a részletekbe, lépjünk egy lépést hátrébb és vizsgáljuk meg, miként interpretálhatjuk Prietóék eredményeit a napelemes technológia alacsony (2,45:1) energiakihozataláról. Vannak egyrészt az összeomláshívők (ezt a fogalmat azokra alkalmazom, akik bizonyosságként tekintenek egy közeli és katasztrofális civilizációs összeomlás bekövetkeztére. Nem mintha ez nem lenne valós eshetőség, de nem az egyetlen lehetséges kimenetel. Nem látunk a jövőbe, így a jövőre vonatkozó várakozásaink bizonyos szinten hit kérdését képezik), akik a könyvet lobogtatva „a megújulók nem mentenek meg minket” – mantrát fújják, megerősítve nézőpontjukat, miszerint „úgyis minden mindegy”. Az atompártiak a saját győzelmükként értékelik az eredményeket, a napelem-párti techno-optimisták pedig igyekeznek azokat nem figyelembe venni. Ezek eléggé kiszámítható reakciók, úgyhogy lépjünk is tovább.
Látható, hogy a napelemek ma és a közeli jövőben, önmagukban nem képesek a társadalom energiaigényeinek kielégítésére, ezt a napenergia-párti Marco Raugei (róla bővebben a 3/2. részben szóltunk), vagy a Fraunhofer Intézet [28] sem állítja, már csak az energiatárolás ma még megoldatlan kérdései vagy csak gyerekcipőben lévő megoldásai miatt sem. Ugyanakkor egy fokozatos energetikai átmenet a fotovillamos és más megújuló technológiák felé, mint válasz a fosszilis erőforrások kimerülésére és az egyre durvuló klímaváltozásra kedvező irány lehet, legalábbis amíg megvannak az erőforrásaink a szükséges infrastruktúra kiépítésére. (Lásd még: Ugo Bardi: A magvető stratégiája). Hogy egy ilyen energetikai átmenet mennyire lesz sikeres, nem csak az akaráson múlik, számtalan műszaki kihívást kell valahogy megoldani. Ahogy arra Prieto és Hall tanulmánya is újból rávilágított, és amiről egyes klíma-aktivisták hajlamosak megfeledkezni, a fosszilis és a modern megújuló erőforrások között aszimmetrikus kapcsolat van. Utóbbiak létének az előbbiek jelentik az előfeltételét. (Természetesen hasonló a helyzet az atomenergiával is.) Olajat használunk a napelemek és szélturbinák alapanyagainak bányászatához, alkatrészeinek szállításához, üzembe helyezésükhöz, működtetésükhöz, szenet a legyártásukhoz, földgázt az elektromos hálózat kiegyenlítéséhez. Ha pedig mindez nem lenne elég, a beruházások finanszírozása, a kapcsolódó sokféle szolgáltatás mind-mind egy többségében (80-85%-ban) fosszilis erőforrások által mozgatott gazdaság révén jöhet létre. [29] Az átmenet csakis akkor lehet hosszú távon sikeres, ha mindezeket a tevékenységeket idővel megújuló alapra tudjuk állítani és csak úgy lehet(ne) zökkenőmentes, ha a mostaninál lényegesen nagyobb erőforrásokat fordítunk rá. [30]
A jó hír, hogy – leszámítva néhány durva forgatókönyvet [31] – nem egyik napról a másikra kell a fosszilis erőforrásokat leváltani a felsorolt folyamatokban (noha késlekedni sincs idő a klímaváltozás miatt). A „rossz” hír, hogy igen valószínű, hogy a megújulók semmiféle kombinációja nem lesz képes egy fogyasztói társadalom eltartására. Ebből az id következik, hogy az átmenet nem korlátozódhat a kínálati oldalra. Nem lehet csak úgy átállítani áramtermelésünket szén-, vagy földgáztüzelésről nap- és szélenergiára, majd átpattani elektromos autóinkba és élni a fogyasztói mindennapokat, mintha mi sem történt volna. Nekünk is sok kompromisszumot kell kötnünk mai (nyugati) fogyasztási, mobilitási igényeinkhez képest. Ted Trainer ausztrál kutató állítása szerint a jelenlegi nyugati energiafogyasztási szint megújuló alapra helyezése messze megfizethetetlen tőkeköltségekkel járna, megállapítását nem a megújuló energia elleni érvként tálalja, hanem amellett, hogy a „növekedés határainak perspektívájából” vizsgálva a kérdést találjunk olyan társadalmi értékeket, intézményeket, rendszereket, amelyek nagy mértékben kevesebb anyagot, energiát és ökológiai erőforrást igényelnek. [32] Az alacsonyabb fogyasztási szintnek, a lokálisabb és egyszerűbb életmódnak nem nagyon látszik alternatívája. Mindez persze egyáltalán nem kell, hogy sötét jövőt jelentsen, sőt… A társadalom csökkenő energiabevitelének kedvezőtlen hatásai nyilvánvalónak tűnnek – ám mindez pozitív változásokat is elindíthat. [33] [34]
Vajon a távoli jövőben képesek leszünk kizárólag megújuló energiaforrásokkal gyártani megújuló energiaforrásokat felhasználó eszközöket, mondjuk olyasféleképp, mint a Solar breeder elképezelés, ami ezen a videón látható?
Remélem, hogy igen, de legyünk őszinték magunkhoz, és ismerjük el, hogy ezt biztosra egyáltalán nem vehetjük.
Tételezzük fel, hogy a szkeptikusoknak lesz igazuk és az alacsony EROI vagy más technikai korlátok nem teszik majd lehetővé a jövőben modern napelemek, szélturbinák gyártását. Egy ilyen, low-tech jövőbe való megérkezés vajon azt jelentené, hogy ma fölöslegesen ruházunk be nap- és szélenergiába? Véleményem szerint nem, főleg akkor nem, ha azok hozzásegítenek a fosszilis energiaforrásokkal való takarékosabb bánásmódhoz, az importfüggőség csökkentéséhez (exportőr országok esetén az exportkapacitás hosszabb ideig való megőrzéséhez), illetve reziliens, autonóm közösségek létrejöttéhez az átmenet – bárhova tartson is az – bizonytalanságai során.
Hivatkozások:
[28] Recent Facts about Photovoltaics in Germany. Fraunhofer Institute (2015)
[29] A kihívás mértékét érzékeltetendő, lásd az alábbi cikket:
Wilson, Robert (2014). Can You Make a Wind Turbine Without Fossil Fuels?
[30] Sgouridis, Sgouris and Bardi, Ugo and Csala, Denes, A Net Energy-Based Analysis for a Climate-Constrained Sustainable Energy Transition (March 23, 2015). Available at SSRN: http://ssrn.com/abstract=2583732 orhttp://dx.doi.org/10.2139/ssrn.2583732
[31] (pl.) Korowicz, David. Tipping Point Near-Term Systemic Implications of a Peak in Global Oil Production An Outline Review (2010)
http://www.feasta.org/documents/risk_resilience/Tipping_Point.pdf
[32] Trainer, Ted. (2012) Can Renewable Energy Sustain Consumer Societies? A Negative Case.
[33] Manno, J.P. Looking for a Silver Lining: The Possible Positives of Declining Energy Return on Investment (EROI). Sustainability 2011, 3, 2071-2079.
http://www.mdpi.com/2071-1050/3/11/2071
[34] Hagens, Nate. (2007) Can We Be Happy Using Less Energy? Uhhh.... YES! The Oil Drum.
http://www.theoildrum.com/node/2671
(A képek forrása: http://ourworld.unu.edu/; www.fractionalflow.com)
