Yellow and Green

Alusisakosokról, „konteókról” és BAUtomatákról

2016. június 01. - twentydigitcombination

Az elmúlt időben egyre nagyobb megvetés, gúny ér olyan embereket, akik a nyugati mainstream gondolkodás keretein kívül, eltérően látásmódból – például ökológiaiból –fogalmaznak meg véleményt a globális helyzetről. No de miért lesz rögtön „alusisakos összeesküvéselmélet-gyáros”, aki mást gondol, mint a főáram? Kinek áll érdekében, hogy a fennálló globális rendszer kritikusait összemossuk a valódi alusisakosokkal?

Az elsőszámú világnézet ugyebár a nyugati, „mértékadó”, főáramú média által közvetített, kultúránkban alapértelmezettnek tekintett világnézet, nevezzük BAUtomata nézetnek (a kifejezéssel Antonio Turielnél találkoztam) Eszerint kapitalista világunkban minden nagyon szép és jó, habár történnek néha sajnálatos incidensek, a technológiai fejlődésnek, a gazdasági növekedésnek, a szabad piac „láthatatlan kezének” és a globalizációnak köszönhetően alapvetően afelé haladunk,hogy minden még szebb és még jobb legyen minél több embernek. Mivel ez a hit szilárd és magabiztos, ezért nem is merül fel igény arra, hogy jelenlegi társadalmunk alapvető intézményeit, szokásait, működésmódját megkérdőjelezze, felülvizsgálja. (Mások társadalmának működését annál inkább, de erre majd később visszatérünk…). Gondoljunk csak bele, mennyi minden rögzült ebben a gondolkodási keretben, gyakorlatilag mindaz, amit hallunk-látunk a médiában, filmekben, tanulunk az iskolában az élet bármely területét érintően, mikro- és makrovilágunkban egyaránt.

Miként reagál a BAUtomata világnézet a világunkban zajló potenciális veszélyekre, civilizációs kockázatokra, kiemelten (hiszen ez a blog témája) az ökológiai válság különböző aspektusaira? Akárcsak Barbrady rendőr a South Parkban: „Nyugalom, nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni!” És persze fogyasszunk tovább engedelmesen, folytassuk a business-as-usual-t, nem kell nekünk törnünk a fejünket mindenféle problémákon, tudósaink tudása tökéletes, a helyzetet uraljuk, minden bajra ott a megfelelő technológiai innováció. Klímaválság? Kiszippantjuk majd jól a CO2-t a légkörből és benyomjuk a föld alá, meg nesze, ott egy kis napelem is. Energiaválság? Ott a fúziós energia és a készleteink amúgy is kiapadhatatlanok! Terrorizmus? Ne aggódjatok, fiaink és lányaink ott a végeken pont azért harcolnak, hogy minálunk jobb legyen a helyzet.

A másik végletet, a BAUtomaták mínusz egyszeresét az alusisakosok képezik, az övék az elsőnél sokkal kevésbé koherens világnézet, és igen gyakran találkozunk vele a közösségi médiában. A mainstream nézetekkel szemben, meg egyáltalán, bármilyen hivatalosan elfogadott nézettel szemben paranoid módon bizalmatlan. A hétköznapjainak nyugalmát, megélhetését, egzisztenciális biztonságát féltő ember annál nagyobb bizalommal fordul a különböző hagymázas elméletekhez, legyen az chemtrail, gyíkemberek, szabadkőművesek és illuminátusok, Új Világrend, satöbbi. Hasonlóan befogadó bármilyen ezoterikus tan iránt, legyen az jóslás, homeopátia, kézrátétel – a sort itt szó szerint bármivel folytathatnám. Szemben a mainstream megnyugtató narratívájával ők minden sarkon fenyegető veszélyt, összeomlást, gonosz manipulációt látnak. Minden, a világban történő tragikus esemény felülről irányított, hamis zászlós művelet, amelyről persze az alusisakos nagyon pontosan tudja, kiknek az érdekét szolgálja…

Ez a kettős szembeállítás persze éppen a default világnézet propagálóinak kedvez,pont ezért használja előszeretettel a nyugati mainstream média. Van valamilyen kétséged például egy adott kérdésben a hivatalos nyugati narratívával kapcsolatban, mondjuk a „terrorizmus elleni harc” ügyében? Nagyon könnyen megkaphatod a legjószándékúbb emberekkel beszélgetve is, hogy felvetésed nem más, mint összeesküvés-elmélet. Ha pedig az adott „összeesküvés-elméletben” hiszel, vállalhatatlan vagy és talán már várják, mikor jössz elő a gyíkemberekkel, a chemtraillel vagy a szabadkőműves összeesküvéssel, ahogy az egy alusisakoshoz illik. Esetleg máris el vagy könyvelve „szélsőjobbosnak”, vagy „szélsőbalosnak”, akár teljesen függetlenül attól, hogy bármilyen más társadalmi kérdésben milyen nézeteket is vallasz. Mintha annak, hogy egy adott kérdésben hasonló az álláspontod „X” pártéval/emberével/országéval, azt kell, hogy jelentse, hogy mindenben „az ő oldalukon” állsz. Ez nem feltétlen a beszélgetőtársad hibája, ő csak épp annyira bele van ragadva a BAUtomata világnézetbe, hogy nem lát ki e szűk gondolkodási keretekből. Másnak meg nem érdeke, hogy kilásson, sőt.

Egyáltalán, mi is az, hogy „összeesküvés-elmélet”? Sebtében összedobott definícióm szerint összeesküvésnek nevezzük egy vagy több hatalmi tényező azon törekvését, hogy rejtett vagy nyílt céljainak kedvező módon alakítsák az események folyását, akár olyan tevékenységekkel, akciókkal, amelyeket nem kötnek a nyilvánosság orrára, vagy éppen egészen más, valós céljaikat elfedő magyarázatot fabrikálnak hozzájuk. Kérdezem én, nem volt tele a világtörténelem az ókortól kezdve összeesküvésekkel? Nem ez a hatalomgyakorlás egyik bevett módja, akár tetszik, akár nem? Akkor miért olyan rettentően szalonképtelen dolog az, hogy gondolkodó emberek különböző elméleteket állítanak fel aktuális események kapcsán, és kérdéseket vetnek fel arról, hogy mindaz kinek is állhatott érdekében, rámutatva logikusnak tűnő összefüggésekre? Miért is vált maga az „összeesküvés-elmélet” kifejezés szitokszóvá, az agyalágyult, paranoid, áltudományos téveszmék szinonímájává? Kardos Gábor filozófus írt arról nemrégiben nagyon találóan, hogy egy adott gondolat „lekonteózása” tulajdonképpen globális öncenzúrát jelent, anélkül, hogy észrevennénk.

Természetesen, mivel az úgynevezett „összeesküvés-elméletek” szükségszerűen feltételezéseken, információpöttyök szubjektív összekötögetésén alapulnak, jelentős részük téves.

Jelentős részük pedig azért téves, mert eleve dezinformációs, manipulációs céllal jöttek létre – és ilyeneket egyformán találhatunk úgy a mainstream, mint az alternatív médiában. Csak éppen az előbbiben találhatóakat nem hívjuk konteónak.

Hogy miként látjuk a világot, az saját ismereteink, érzelmeink, vélekedéseink függvénye. Ebből adódóan pedig sokkal könnyebben elfogadunk olyan „összeesküvés-elméletet” (még ha ilyenkor nem is nevezzük annak), ami világnézetünkbe illeszkedik, és amelyben a negatív szereplő egy általunk nem kedvelt személy/párt/embercsoport. Ha pedig valami nekünk nem tetszőt hallunk, a kognitív disszonanciánkat máris oldhatjuk azzal, hogy „á, ez egy hülye konteó”.

Mindezzel persze egyáltalán nem állítom, hogy nincsenek hülye konteók, ráadásul könnyen lehet, hogy mivel a leghülyébb konteók a legprimitívebbek is egyben, azok terjedhetnek a legkönnyebben az arra vevő, könnyen hergelhető, forráskritikát nem ismerő közönség köreiben, akár a valóban kézzelfogható cáfolatok ellenére. Ami persze jó üzlet, meg hatalmi eszköz is másoknak. Megdöbbenek néha azt látva, hogy diplomás, nyelveket beszélő ismerőseim képesek mennyi hagymázas, nyilvánvalóan kamu hírt és már messziről láthatóan áltudományos elméletet megosztani Facebookon.

A tények és a vélemények gyakran összekeverednek…

Megmosolygtató azonban, ahogy a mainstream médiában olyan cikkek jelennek meg, miszerint jaj, a borzasztó, az „őrült” összeesküvés-elméletek, azok manipulálják az emberek gondolkodását és egyenesen veszélyeztetik a demokráciát! (Lásd: itt és itt pl.) Kérdezem én, amikor itt állunk az egyre veszélyesebb klímaváltozás közepén és nem kevésbé veszélyes erőforrás-válsággal kell szembenéznünk, amelyek a civilizált lét alapjait veszélyeztetik, nem éppen az az őrültség, hogy minderről csak tessék-lássék alapon beszél a mainstream média és továbbra is megkérdőjelezetlenül a gazdasági növekedés erősítését hajszolja? Vagy amikor Nyugaton terrorizmustól és bevándorlástól félünk, ám a mainstream média cheerleaderként pattog újabb és újabb, még működő államok – Irak, Líbia, Szíria, Irán - „demokratizálásáért?”

Ki is az őrült?

Kiegészítés

Koromnál fogva én a kilencvenes években kezdtem ráeszmélni a világra, emlékszem a kor mindent átható optimizmusára, bár (osztálytársaimhoz képest) ritkán engedhettük meg magunknak, mégis természetes dolog volt, hogy külföldre utazunk, mindenféle nyugati dolgot fogyasztunk (hurrá, megnyílt a Duna Plaza!) és végre van itthon internet… Technológiarajongó, politika és társadalmi kérdések iránt érdeklődő, ám természetszerűleg naív és idealista fiúként számomra nem volt kérdés a „default” BAUtomata világnézet magamévá tétele.

Szóval nem, én nem az az ökoblogger vagyok, aki 14 évesen már békákat mentett és fát ültetett. Tudomány és technikaközpontú világkép, egy ideig harcos ateizmussal párosítva (ebből hamarabb kigyógyultam, mint az itt felsorolt többiből). Teljes mértékben elfogadó voltam a nyugati hivatalos állásponttal szemben, minden mást valami kicsit zavaros, kicsit fasiszta izének gondoltam akkoriban, és persze mélyen megvetettem a nagyonhülyekonteósokat, és mindenkit, akit oda soroltam. Hittem a nyugati felsőbbrendűségben, ezért lelkesen egyetértettem például az iraki és afganisztáni háborúkkal is és demagógnak tartottam, akik ellene szóltak. Szóval, amiben felnőttem (na jó, ezt tegyük idézőjelbe) a kétezres évek fordulóján, az a rendszerellenes-ellenesség.

A default világnézetből való kigyógyulásom úgy 2006 körül kezdődhetett, most erre nem is térnék ki részletesen, a lényeg, hogy néhány „másként gondolkodó” barát sokban hatott rám. Az első igazi bizalomvesztésem pár évvel később ahhoz köthető, amikor ráébredtem, mennyire tudatlanul lettem egy bizonyos hitelkonstrukcióba, számomra előnytelenül belerángatva (nem devizahitel szerencsére, egy másik d betűs), de ez még semmi ahhoz képest, amit az a megdöbbenés jelentett, amikor mélyebben megismerkedtem az ökológiai és erőforrásválsággal: ha ez ennyire fontos, ezt miért nem mondta nekem senki? Miért nem ezek megoldása/enyhítése a fő célkitűzésünk, miért nem erről beszélünk?

A bejegyzés trackback címe:

https://yellowandgreen.blog.hu/api/trackback/id/tr448768832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása