Képeslapok a Krisna-völgyből

2014. április 19. - twentydigitcombination

Múlt hónapban volt szerencsém egy hétvégét a somogyvámosi Krisna-völgyben tölteni egy barátommal és tíz lelkes érdeklődővel együtt a Kolostorok Titka Hétvége elnevezésű programjukon. Ennek lényegét a Krisna-tudat bemutatását szolgáló előadások és a szertartásokon való részvétel, valamint a Völgy megismerése és a farmon való munkavégzésbe való belekóstolás jelentette. Barátomat inkább a spirituális útkeresés, engem a fenntarthatóság kérdésköre vitt rá a részvételre (nem mintha a kettő ilyen sterilen elválasztható lenne egymástól) és azt hiszem mindketten sokat gazdagodtunk az itteni élményekből. Szerencsére az immár húsz éve működő Krisna-völgy és az ott folyó önfenntartó, ökológiai gazdálkodás működése elég jól dokumentált (a hétvégén egyébként egy erről szóló, fantasztikus dokumentumfilmet is kaptunk ajándékba), így azt csak röviden mutatnám be, inkább a személyes benyomásokra helyezném a hangsúlyt.

A 260 hektáros területen – amely egyszerre kulturális központ és biofarm - jelenleg egy körülbelül 150 fős Krisna-tudatú közösség él. A honlap tanúsága szerint a dísztavak, ligetek és az arborétum több száz növény- és állatfajnak ad otthont. A közösség életmódja az ősi indiai szentírásokon, a Védákon alapul és minél nagyobb fokú önfenntartás megvalósítására törekszik, úgy hogy a közösség tagjai a képességeiknek és lelki beállítottságuknak minél inkább megfelelő feladatokat (ottani szóhasználatban: szolgálatot) lássanak el.

Természetesen vegetáriánusok, így az állattartás a szarvasmarhákra korlátozódik: a teheneket a tej és tejtermékek, a bikákat és ökröket a munkaerejük miatt is tartják a vallásukból eredő, ezen állatfaj iránti tisztelet és szeretet mellett. E szeretet megnyilvánulása a nemrégiben épült új Tehénvédelmi Központ és az a fajta törődés, ahogy annak lakóival bánnak (a már tejet nem adó teheneket is gondozzák, amíg csak élnek, az ökröknek zenét játszanak). Volt alkalmunk ottani tehenészekkel és ökrészekkel beszélgetni, akik számtalan izgalmas sztorit osztottak meg velünk és ezekben mindvégig érezhető volt az állatokhoz fűződő bensőséges, szeretetteljes kapcsolat, az egyes tehenek és ökrök személyiségének ismerete. Hallhattunk például arról, hogyan játszhatjuk el egy ökör irántuk érzett bizalmát örökre egy injekció beadásával, vagy egy következetlen, rosszul sikerült fegyelmezési kísérlettel, valamint arról, miként rendezik az ökrök egymás közti konfliktusaikat, miként próbálják a dominancia-sorrendben hátul lévők folyamatosan „kóstolgatni” a vezérhímeket, milyenek a „barátságos mérkőzések” és az igazán nagy bunyók.

Zöldségek és gyümölcsök terén 100%-ban önellátó a falu, ami nem azt jelenti, hogy ne vennének kívülről ott nem termelt zöldségeket a változatosság érdekében, de ha erre nem lenne lehetőség, megoldanának mindent területen belül. Egyes gyümölcsökből, mint almából pedig „exportőrök" (ahogy egyébként mézből is). Ivóvíz (és annak tisztítása) terén is megvalósult az önellátás, a saját kutaknak és pataknak köszönhetően. Ha pedig az étkezésnél tartunk, számomra – újsütetű vegetáriánusként – az ételek bősége és változatossága jelentett meglepetést. Korábban nem voltam túlzottan ismerős az indiai jellegű konyha terén, de az itteni fogásokról – nem is beszélve az édességekről - azóta csak szuperlatívuszokban tudok beszélni és az adagok is nagyon bőségesek voltak. Mindemellett ez a hétvége segített rájönni, hogy valójában nincs is szükségem kávéra. 15 éves koromtól a „pörgés” folyamatos kényszere miatt nagy kávéfogyasztó voltam, itt viszont, kilépve a megszokott komfortzónámból, a reggeli szertartás miatt hajnali négy előtt ébredve is teljesen jól megvoltam a szokásos koffeinlöket nélkül. Azóta sem főztem le egy csészényit sem magamnak. Egy függőséggel kevesebb a tárgyi világ irányában.

Energia terén a legnagyobb kihívást a fűtés biztosítása jelenti, jelenleg nagyjából a tűzifa felét képesek saját területen megtermelni, ám ennek növelésére törekednek. Használati melegvízhez napkollektorok, világításhoz használt áram előállításához napelemek és mini szélturbinák (pl. az iskolaépület tetején) állnak rendelkezésre - vezetékes áram nincs. Az igénybe vehető elektromosság így persze korlátozottabb – hűtőszekrény, mosógép, vagy hajszárító használata már nem férne bele. Előbbiről az egyik srác nekem azt mondta, a hűtő nélküliség így a friss étel fogyasztására ösztönöz, az ember így nem hagyja állni azt. A zöldségek és más élelmiszerek tartós tárolását pincék biztosítják. Amikor az ember egy számára korábban ismeretlen vallási közösséget látogat meg, van benne egy kis kezdeti távolságtartás, félelem az esetleges „erőszakos” hittérítéstől (legalábbis bennem) – de itt ilyet csöppet sem tapasztaltam, ellenben nyitottságot igen. Az étkezéseknél például mindig találtunk olyan ott élőt, akivel nagyon érdekes beszélgetéseket lehetett folytatni.

Epilógus

Hazaérkezésünk után pár másik barátommal, nevezzük őket A-nak és B-nek – akik kicsit meglepődtek a Krisna-völgyi látogatás ötletén (tény, hogy egy éve ezt el nem tudtam volna képzelni magamról) - folytattunk levelezést, akik kifejtettek néhány, a maga módján nagyon is racionálisként értékelhető kételyt. Ezekkel azért is érzem fontosnak foglalkozni, mert úgy gondolom, jól reprezentálnak általánosan elterjedt nézeteket. A következő pár bekezdés véletlenül sem arról szól, hogy „kinek van igaza” (szerintem nem tudhatjuk), vagy hogy én vagyok-e túlzottan idealista (ez lehetséges), ezek egy teljesen konstruktív beszélgetés részletei.

A: „(…) ezeket óriási dolognak tartanám, ha még nem létezne modern technika. Azt én nem nagyon fogom megérteni, hogy saját elhatározásból miért menjünk vissza fejlettségi szintben, miért ne használjunk hűtőt, stb. (…) Még egyszer mondom, hogy én abszolút elismerem, ha valaki ilyen felfogásban éli az életét, de az én értékrendembe - amelyet a modern világ alakított ki - ez nem fér bele. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ennek szívesebben természetes ételeket mindenfele E-betűs hozzávaló nélkül, friss gyümölcsöt vagy éppen ne innék inkább tiszta tejet, de ahhoz az egész világnak meg kellene változnia, amiben nem hiszek, hogy lehetséges.”

B: „Sok ponton egyetértek. Ha valakinek ez tetszik, így akar élni, tegye, az ő dolga. De azt hinni, hogy ezzel segíteni lehet az emberiségen, hogy ez egy a tömegek számára működő alternatívája a fogyasztói társadalomnak, az önámítás. Teljesen egyetértek azzal, hogy az emberiség az elért technikai fejlettségi szintről nem fog visszalépni, a kényelmét nem fogja feladni, akármi is legyen ennek az ára. Éppen ezért szerintem csak az a valós alternatíva, ami a meglévő kényelmi szintet környezetbarátabb módon biztosítja. Egy konkrét pl.: akármennyire is környezetszennyező, az autót az emberek 99%-a nem fogja feladni, mert az a kényelem drasztikus csökkenésével járna. Erről kár is álmodozni.”

Ezekre az észrevételekre reagálva kifejtettem, a Krisna-völgy nem arról szól, hogy mindenkinek így kellene élnie, ez önkéntes elhatározás, ami itt kétlépcsős ráadásul: egyrészt ott az a kemény fizikai munka, ami mindezzel jár, másrészt ott a Krisna-tudat is, mint vallási elköteleződés. Természetesen még mindig mehet más önfenntartó ökofaluba az ember, ami nem vallási elköteleződés alapján jön létre, de azok sem arról szólnak szerintem, hogy mindenkinek így kéne élnie, ezek inkább társadalmi kísérletekként foghatóak fel. Ugyanakkor sok mindent tudtam ott tanulni, pl. élelmiszerek kérdésében, amit tudhatok a mindennapi életben is alkalmazni.

Azzal teljesen egyetértek, hogy az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, és nem lehet, ill. nem is kell az időben visszamenni (valamint a romantikus múltba révedés is illúzió), ugyanakkor a „modern világ" sem egy statikus dolog, folyamatosan változik, változhat - pozitív és negatív irányba egyaránt, és e tekintetben hasznos ismerni, hogy mik azok az újra felfedezhető régebbi tudások, amikhez vissza tudunk nyúlni. És igen, a jelenlegi (nyugati, beleértve Magyarországot is) kényelmi szint (önkéntes) feladása valóban nem tűnik reálisnak. Az inkább, hogy hasonló kényelmi szintre törekedjünk jobb („zöldebb”) eszközökkel érjük el, ld. megújuló energiák, alternatív hajtások. Ugyanakkor én személy szerint híve vagyok az önkéntes egyszerűségnek is, mert azt gondolom, hogy rengeteg mindenről le tudhatunk mondani itt a világnak ezen a felén anélkül, hogy rosszabbul éreznénk magunkat - sőt lehet, hogy a végeredményben jobban.

(Fotók: saját, kivéve a lenti videót)

A bejegyzés trackback címe:

https://yellowandgreen.blog.hu/api/trackback/id/tr717380168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.