Impressziók a SUSCO-ról

2014. október 17. - twentydigitcombination

Október elején két napot töltöttem a SUSCO nevű, az Antall József Tudásközpont által hagyományteremtő céllal rendezett fenntarthatósági konferencián és expón a Millenáris Parkban, néhány benyomásomat rögzíteném így két hét távlatából.

A szekciók első nap a fenntarthatóság és az úgynevezett "fenntartható fejlődés" fogalmának értelmezéséről és ehhez kapcsolódóan az ENSZ Fenntartható Fejlődési céljairól, a fenntarthatóság regionális megvalósításáról szóltak, majd a második nap a víz–élelem–energia hármasával folytatódott. Különböző okokból két szekción tudtam részt venni, az utóbbin és a legelsőn, így csak ezekről tudok beszámolni. Általánosságban az volt az érzésem, hogy a megjelölt témakörök túl tágak, az egyes előadók számára rendelkezésre álló idő túl rövid volt érdemi viták kibontakozásához és a részletesebb okfejtésekhez, bár lehet, hogy egy ennyire széles témakört felkaroló konferencián ezt nem is igazán lehet elvárni. Ilyenkor mindenki inkább egy rövid ízelítőt hoz a maga szakterületéről.

A szakmai előadásokat Kőrösi Csaba magyar ENSZ-nagykövet nyitotta, aki az ENSZ 2015 utáni fenntartható fejlődési céljait mutatta be, amelyek az ezredfordulón elfogadott nyolcmilleniumi fejlesztési cél ) (lásd az ábrát jobboldalt) folytatásainak tekinthetőek, és amelyek kidolgozásában Kőrösi központi szerepet kapott. Kőrösi hangsúlyozta továbbá, hogy e célok megvalósulásának elengedhetetlen feltétele a béke fennállása.

A Regional Environmental Center meghívottja a fenntarthatóság különböző elméleti megközelítéseiről beszélt, többek között a hármas pillér (gazdasági-társadalmi-környezeti) szemlélet elavultságáról, helyette egymásba ágyazott rendszerekben kell gondolkodni, hiszen a gazdaság és a társadalom a környezet része, a gazdaság pedig a társadalomé.

Szabó Marcell zöldombudsman szintén elméleti síkról közelítette meg a kérdést azt vizsgálva, hogy a különböző nemzetközi szervezetek hivatalos dokumentumaikban milyen módon értelmezik a fenntarthatóságot, kötelező „fügefalevélként” említik csak azt, vagy mélyebb morális alapokról tekintenek rá? Úgy vélem, ezt a szerencsétlen sorsú kifejezést már rengetegféleképpen megerőszakolták, kiforgatták eredeti jelentéséből az elmúlt évtizedek során, nem beszélve az olyan, a politikai közbeszédben mindennapi szinten használt abszurdumokról, mint a „fenntartható növekedés”. De hagyjuk is a sok elméletet, az elvontságot a holland külügyminisztérium munkatársa oldotta, aki gyakorlati jó példákat említett, prezentációjában, így a Fairphone-t (amelyről a Tudatosvásárló.hu épp most írt egy ismertetőt), a Waka Waka napelemes világítást és töltőt, amelynek megvásárlásával azokat támogathatjuk, akiknek ez a megoldás jelenti az egyetlen áramforrást,valamint a farmernadrág és más ruhadarabok vásárlás helyetti kölcsönzését ösztönző kezdeményezést.

Az energiaügyi szekció a Vattenfall svéd áramszolgáltató képviselőjének előadásával indult, aki az energiapiac kritikus bizonytalanságai után röviden bemutatott egy izgalmas virtuális erőművi megoldást, ami hőszivattyúk és hőtárolók, valamint kapcsoltan áramot és hőt termelő kiserőművek kombinációjával egyenlíti ki a szélenergia ingadozásait. A szélenergia-többlet tárolása tehát szélcsendes időkre hő formájában történik. A MOL képviselője a vállalat fő tevékenységi köreinek és CSR-vállalásainak bemutatása után megemlítette első hazai geotermikus projektjét, amely Jászberényben valósul majd meg.

A következő előadó, az osztrák alapítású Denkstatt környezetvédelmi és vezetési tanácsadással foglalkozó cég képviselője előadását két, számomra erősen megkérdőjelezhető állítással kezdte. Nevezetesen, hogy olajhozam-csúcs egyelőre nem lesz, „nem fogy el az olaj” (ezt senki nem is állította...), és hogy a kitermelés további növelése „csak pénz kérdése”. Mindezt a Nemzetközi Energia Ügynökség 2010-es, elhíresült ábrájávalillusztrálta, amely egyébként nyíltan bemutatja, hogy a hagyományos könnyűolaj kitermelése 2006 felé érte el a csúcsát, és hogy a keletkező rést 2035-ig olyan mezőkkel kéne egyre nagyobb mértékben kitölteni, amelyek tulajdonképpen „még felfedezésre várnak”. Korábban foglalkoztam már azzal a hírrel, hogy az IEA szerint a világ energiabiztonságának garantáláshoz 2035-ig 40 000 milliárd dollárt kell költeni az energiatermelésre és 8000 milliárd dollárt az energiahatékonyságra, és hogy ellensúlyozzák a csökkenő termelést és a növekvő keresletet. Az olaj- és gázkutatási és termelési (upstream) befektetések több mint 80%-a most működő mezők csökkenő hozamának ellensúlyozására kell, hogy fordítódjon. Szóval, tartok tőle, hogy nem ilyen egyszerű az ügy.

A második, a szememet szúró állítás az uránkészletek kimerülésére vonatkozott, ezt persze azonnal érvként hozta az atomenergia ellen. Érdekes, hogy akkor az olajcsúcs „nem gond”, az uráncsúcs igen? Pedig nukleáris területen több lehetőség is kínálkozik a fűtőanyag újbóli felhasználására, ami a tárolandó hulladék mennyiségét is csökkenti, ha megvalósul egyszer a zárt üzemanyagciklus. A továbbiakban rámutatott Európa importfüggőségének fontos problémájára és számos szimpatikus megújuló energián alapuló megoldást felvonultatott, abban viszont szintén nem lennék biztos, hogy (a megfelelő sebességű) átállást a piac önmagában megoldja, ahogy az az előadásban elhangzott. Következett a Polgármesterek Szövetsége vezetőjének előadása a helyi szintű fenntartható energetikai kezdeményezésekről és akciótervekről, majd a szekciót a CEEweb a Biológiai Sokféleségért részéről érkezett meghívott zárta. Az előadásból keveset tudnék most felidézni, ám az mindenképpen rokonszenves volt számomra, amikor követendő példaként említette az Átalakulás (Transition) mozgalmat.

A konferenciával párhuzamosan expo is zajlott, amelynek résztvevői részben egyezést mutattak a SUSCO előtti héten ugyancsak a Millenárison megrendezett 7. Fenntarthatósági Napéval – és ahogy ott, úgy itt is a magát nagyon szimpatikusan és láthatóan profin menedzselő, a fenntartható és tudatos étkezés igéjét terjesztő Felelős Gasztrohős nyerte el a legnépszerűbb standnak járó díjat. (Apropó gasztronómia, az azért elég visszás volt, hogy egy fenntarthatóságról szóló konferencián az ebéd részeként az egyik nap eldobható műanyag csomagolású salátát kaptunk műanyag villával.) Találkozhattunk még a legkülönfélébb zöld vállalkozásokkal a szélturbina-gyártótól a carsharing cégig, különböző szellemi műhelyekkel és társadalmi szervezetekkel (bár róluk inkább a FN7 szólt), a betévedt látogatók szemfelnyitását pedig aTükörben a Világ kiállítás segítette elő.

Ja, és az utolsó nap záróeseményeként megismerhettem a fantasztikus Lóci játszik zenekart, amit ezúton is ajánlok mindenkinek.

(Képek forrása: www.financialsense.com; www.kovet.hu; https://betacity.wordpress.com/tag/plastic-spoon/)

A bejegyzés trackback címe:

https://yellowandgreen.blog.hu/api/trackback/id/tr537379894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.