Ugo Bardi: A magvető stratégiája – miként gyorsítsuk fel a fenntartható energetikai átmenetet?

Válogatott gondolatok – válogatott gondolkodók II.

2015. május 24. - twentydigitcombination

(Az angol nyelvű eredeti szöveg elérhetősége: http://cassandralegacy.blogspot.hu/2014/05/the-sowers-strategey-how-to-speed-up.html )

"Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták. A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!"

Máté evangéliuma 13 4-9

A „Ne éld fel a vetőmagod” (Don’t eat your seed corn!: - közvetlen magyar megfelelőjét nem találtam, ha Nektek eszetekbe jutna, írjátok meg! – a ford.) jól ismert szólás, arra az ősi módszerre utal, amely szerint a földművelő valamennyit mindig megőriz az adott év terméséből, hogy az a következő évben majd vetőmag lehessen. Napjaink legfőbb energiaforrásai, a fosszilis tüzelőanyagok sajnos nem teremnek magokat. Amint kitermeltük és felhasználtuk őket, örökké elvesznek a számunkra, és ugyanez igaz minden ásványi eredetű erőforrásra. Ezt nevezzük kimerülésnek. Ráadásul, a fosszilis tüzelőanyagok égetése egy még nyugtalanítóbb probléma, a klímaváltozás fő okozója is.

Ez idáig úgy viselkedtünk, mint a földművelő, aki elfogyasztja saját vetőmagjait: fosszilis tüzelőanyagokat égettünk és olyan gyorsan éltük fel erőforrásainkat, amilyen gyorsan az csak lehetséges. Továbbra is hatalmas pénzösszegeket fordítunk arra, hogy ezt a tevékenységet folytassuk. A Grantham Research Institute adatai szerint 2012-ben 650 milliárd dollárt fordított a világ új fosszilis erőforrások kiaknázására, főleg olajra és gázra, különösen az úgynevezett nem-konvencionális erőforrásokra, mint a palaolaj. Ez jelenlegi gondolkodásmódunk eredménye, amely a rövid távú hasznot tartja szem előtt, ugyanakkor nemcsak, hogy tovább súlyosbítja a klímaválságot, de arra kényszerít bennünket, hogy egyre többet és többet költsünk a kitermelésre,állandósítva a fosszilis tüzelőanyagoktól való függésünket. Ez nyilvánvalóan nem folytatódhat már hosszú ideig.

Van kiút? Igen. Gondoljunk csak vissza a földművelők ősi bölcsességére: „Ne éld fel a vetőmagod”. Természetesen a szó szoros értelmében nem tudunk ősmaradványi erőforrásokat vetni és termeszteni, de el tudjuk vetni azokat a „magokat”, amelyeket ezek az erőforrások számunkra ma még biztosítanak: energiát és ásványi nyersanyagokat. A kitermelt energiaforrások és nyersanyagok egy részét vetőmagként használhatjuk abból a célból, hogy a fenntartható gazdasághoz szükséges struktúrákat felépíthessük, egészen addig, amíg már annyi megújuló energiát nem termelünk, hogy az így létrejövő infrastruktúra elegendő legyen önmaga reprodukálására; és amíg megtanuljuk, miként hasznosítsuk újra ásványkincseinket a mainál sokkal hatékonyabban módon. Ezt jelenti a modern világ számára a magvető stratégiája.

Már ma is használjuk ezt a stratégiát. Jelenleg a legtöbb megújulóenergia-termelő egységet és a fenntartható gazdasághoz szükséges egyéb elemeket fosszilis tüzelőanyagok segítségével állítjuk elő. Ez mind nagyon jó, de vajon elegendő-e? Az UNEP (Az ENSZ Környezetvédelmi Programja) szerint 2012-ben közel 250 milliárd dollárt költöttünk megújuló energiaforrásokra. Ez lényegesen kevesebb, mint amennyit a fosszilis erőforrások feltárásába fektettünk, de egyelőre lehetővé tette a megújuló energiatermelés gyors és folyamatos bővülését. A gond csak az, hogy egyáltalán nincs garancia arra, hogy a jövőben is megvalósulnak majd ezek a szükséges befektetések, amennyiben továbbra is a fosszilis energiaforrásoknak adunk elsőbbséget. Sőt, 2012-ben a megújuló energiaforrásokba történő befektetések mértéke csökkenést mutatott. Ha energiaügyekben egyedül a piacra bízzuk a választást, azzal azt kockáztatjuk, hogy teljesen elszabadul a klímaváltozás, és hogy gyors erőforrás-kimerüléssel kell szembenéznünk anélkül, hogy elegendő erőforrásunk maradna egy új energiarendszer kiépítésére. Ha ezt az utat követjük, azzal saját vetőmagjainkat éljük fel. Ehelyett vetőmagjaink megőrzésére kell tehát törekednünk. A ma kitermelt energiahordozóink és más erőforrásaink jelentős részét egy fenntartható gazdaság építésére kell, hogy fordítsuk, még akkor is, ha nem ez a választás kínálja a legmagasabb rövidtávú megtérülést. Elsősorban a megújuló energiaforrásokba történő befektetésre kell koncentrálnunk,olyan energiatechnológiákba, amelyek nem termelnek üvegházhatású gázokat, energiakihozatal (EROI) tekintetében hatékonyak, és nem foglalnak el túl sok földterületet: tehát különösen a fotovoltaikus és szélenergiára. E stratégia részét kell, hogy képezze olyan infrastruktúra és ipari technológiák kiépítése, amelyek újrahasznosítják az erőforrásokat és nem függenek ritka és egyre nehezebben fellelhető alapanyagoktól. Fontos lehet a hatékonyságra való törekvés is, szemmel tartva azonban, hogy az ne nyújtsa el a fosszilis erőforrásoktól való függésünket. (Például ilyen hatékonytalan stratégia a szénről földgázra való áttérés.)

Miként valósítsuk meg a magvető stratégiáját? Lehet, hogy nem szükséges hozzá formális intézkedés; láthatjuk, hogy ez a gondolat már sok ember agyában gyökeret vert, és ők megújuló erőforrásokba fektetnek be. Gondolhatunk azonban egy olyan nemzetközi egyezményre is („Magvető Egyezmény”), amely kötelezővé tenné, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból származó bevétel egy részét a fenntartható gazdaság felépítésére kell fordítani, különösen megújuló energiaforrásokra. Ezt támogathatnák karbonadóból származó bevételekkel is, de talán helyesebb, ha közvetlenül a magán-, és állami energiacégekre alkalmazzuk ezt. Végülis, az ő feladatuk az energiatermelésbe való befektetés és mi nem arra kérnénk őket, hogy pénzt adjanak, hanem, hogy pénzt termeljenek, csak éppen hosszabb megtérülési idő alatt. Az egyezmény kötelezővé tehetne nem pénzügyi intézkedéseket is, például, hogy a kormányok könnyítsenek az engedélyezési eljárásokon és csökkentsék a bürokráciát a fenntarthatósági célú befektetések esetében. Mindegy, miként valósítjuk meg, a magvető stratégiája arra kell irányuljon, hogy elegendő forrást fordítsunk egy új energiarendszer megalkotására, mielőtt az erőforrások kimerülése (vagy a globális felmelegedés) lehetetlenné teszi azt; mindezt úgy, hogy az ne jelentsen túlzott terhet az emberek jólétére. Ez a lehetőségek egy olyan ablaka, amely nem fog mindig nyitva állni számunkra, de valószínűleg ma még nem zárult be. Gondoljunk csak bele: 2012-ben a világ 58 legnagyobb olaj-, és gázipari cégének bevétele csaknem 6 ezer milliárd dollárt tett ki. Ha e bevétel mindössze 4%-kát megújuló energiába fektetnék, azzal már megdupláznák a ma erre fordított összeget.

Függetlenül attól, mekkora részt különítenénk el a fenti célokra, azt mondhatjuk, hogy a magvető stratégiája, különösen, ha az hivatalos egyezmény formájában valósulna meg, teljes egészében megváltoztatná a játékszabályokat, hiszen:
1.) Felgyorsítaná az energetikai átmenetet, biztosítva, hogy a fenntarthatóság és a megújuló energia támogatása folyamatos maradjon.
2.) Eltérítené a befektetéseket a fosszilis tüzelőanyagoktól, így kitermelésük hanyatlása gyorsabb lenne, mintha ezt csak a piacra bíznák. A gyorsított átmenet enyhítené így a globális felmelegedés problémáját is.
3.) Egyúttal ösztönözné a gazdaságot és munkahelyeket teremtene. A stratégia a pozitív megközelítés erejével bírna: nem azt kérnénk az emberektől, hogy üljenek otthon a sötétben, hanem azt, hogy dolgozzanak az átmeneten és keressenek rajta pénzt!
4.) A „Ne éld fel a vetőmagod” régi bölcsesség, olyan, ami mindenki számára érthető. Nehéz volna lejárató propagandával valamiféle kommunista összeesküvésnek beállítani, aminek a célja az emberiség rabszolgasorba döntése. (Noha soha nem szabad alábecsülni az ellenérdekeltek PR-gépezetének erejét.)

A magvető stratégiája hivatalosan vagy informálisan megvalósítva, önmagában nem jelent garanciát egy fenntartható (és nem túl forró) világba történő átmenetre. Nem mehet ugyanis szembe a fizika törvényeivel és nem teszi lehetővé, hogy az emberiség örökké csak növekedjen. Ahhoz, hogy a gazdaságunkat a megújuló energiához adaptáljuk, új infrastruktúra szükséges, az ipari folyamatok újragondolása, valamint alkalmazkodás a különféle ásványi erőforrások és alapanyagok egyre fokozódó kimerüléséhez. Sok más egyéb mellett, meg kell tanulnunk, miként működtethetjük a mezőgazdaságunkat megújuló energiával, miként pótolhatjuk a ritka ásványokat könnyen hozzáférhetőekkel (pl.: réz helyett alumínium), és hogy a hulladékra erőforrásként és ne teherként tekintsünk. Egy teljesen fenntartható gazdaság felépítése nehéz feladat, de nem lehetetlen. Egyedül az a lehetetlen, hogy a civilizációnk energia és erőforrások nélkül is fennmaradjon. A magvető stratégiája lehetőséget adhat számunkra egy forradalmi átmenetre.

Földművelő őseink minden évben döntéshelyzetbe kerültek: mennyit tartsanak meg betakarított terményeikből vetőmagként? Ha túl sokat, az adott évben fognak éhezni, ha túl keveset, akkor pedig a következőben. De meg kellett, hogy hozzák a helyes döntéseket, mivel túléltek, és mi lettünk az utódaik. Ma, őseinktől megtanulhatjuk, hogy hozzunk helyes döntést fosszilis tüzelőanyagainkról: takarítsunk meg elegendő energiát ahhoz, hogy maradjon számunkra a jövőben is, egyúttal megelőzzük a klímaváltozás katasztrofálissá válását. „Akinek füle van, hallja meg”


A fordító megjegyzései:

Az írás 2012-ben jelent meg a „Disrupting the Future” címet viselő esszégyűjteményben, Jørgen Randers 2052 c. könyvéhez kapcsolódóan. Azóta már látható a megújuló energiába történő befektetések trendjének további alakulása: ez a 2012-es és 2013-as visszaesés után 2014-ben újból emelkedést mutatott.

Aki számszerűsítve is kíváncsi arra, miként működhetne a Magvető Stratégiája, annak ajánlom ezt a tanulmányt, amely rámutat, hogy nagyságrenddel nagyobb ráfordításra volna szükségünk a megújuló energiák területén, hogy egy zökkenőmentes átmenet megvalósulhasson:

Sgouridis, Sgouris and Bardi, Ugo and Csala, Denes, A Net Energy-Based Analysis for a Climate-Constrained Sustainable Energy Transition (March 23, 2015). Available at SSRN:http://ssrn.com/abstract=2583732 orhttp://dx.doi.org/10.2139/ssrn.2583732

Nos, a szükségszerű átmenet, ha nem is lesz zökkenőmentes, rajtunk múlik mennyire lesz rázós.

(A képek forrása: http://fs-unep-centre.org/publications/global-trends-renewable-energy-investment-2015;https://montevegliotransizione.wordpress.com/2009/01/14/il-futuro-dellenergia/;http://cassandralegacy.blogspot.hu/2014/05/the-sowers-strategey-how-to-speed-up.html 

A bibliai idézet forrása: Szegedi Bibliakommentár - Újszövetség (A Collegeville-i Biblia kommentár eredeti szövege magyar fordításban) http://mek.oszk.hu/00100/00188/html/matesz.htm#13,1-9)

A bejegyzés trackback címe:

https://yellowandgreen.blog.hu/api/trackback/id/tr787487868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.