Zöld Belgium

2015. október 28. - twentydigitcombination

Hazatérve és visszavágyva, mélyreható elemzés helyett fotók és impresszió-morzsák az országról, amelyet zöldnek nevezni nagy túlzás lenne, bár találkozhatunk követendő példákkal is.

Sugárútból sétálóutca: A Boulevard Anspach Brüsszel központján végig húzódó négysávos autóút volt idén nyárig, ám mostantól hangulatos közterület lett belőle az Opera és az óváros szűk utcáinak szomszédságában, padokkal és szabadtéri szórakozási lehetőségekkel. Először azt hittem, ez valami ideiglenes, nyári fesztivál csak, de szerencsére nem: a tervek szerint ilyen is marad. Na de miért van „Hírlap” felirat magyarul az újságosbódékon?

(A felfedezésért köszönet Szabolcs bloggertársamnak, a Könyvtacskó szerzőjének.)

E-autó kölcsönzés A nálunk, Budapesten is beígért szolgáltatás Brüsszelben már elérhető. Nem mondom, hogy sokat látni, de azért itt-ott beléjük botlik az ember, vagy legalább a töltőoszlopokba. A Zen Car ráadásul nem csak sima személyautót, hanem elektromos kisáruszállítókat is kínál.

Mindemellett a brüsszeli autós közlekedés zsúfoltsága szerintem durvább, mint Budapesten. Egy rosszabb napon képzeljük csak el a Kossuth Lajos utcát és szorozzuk meg néggyel, na kb. ilyen minden nap az Európai Negyed. És ez azért a levegő minőségén is érződik. Pedig az itteni villamoshálózat a világ tizedik legnagyobbja, és persze jelentős múltra is tekint vissza. Hogy milyenre, arról egy nagyon kompakt villamosmúzeumban kaphatunk képet.

Villamos persze van máshol is, a Kusttram például végigjárja belga (flamand) tengerpart összes települését. Képzeljük el, olyan, mintha csak fel kéne pattannunk egy villamosra Siófokon és máris ott vagyunk Keszthelyen! Menő!

A tengerpartról pedig ütemes menetrend szerinti intercityvel vághatunk keresztül az országon rövid idő alatt, Oostende-Bruges-Brüsszel-Leuven-Liége irányban (most lehet, hogy néhány várost még kihagytam), hogy megérkezzünk a vallon iparváros impozáns pályaudvarára:

A bicikli persze a legjobb közlekedési mód a fővárosban, és az infrastruktúra is jónak tűnik hozzá. Sajnos kipróbálni nem tudtam, gyalog jártam-keltem a hétköznapokban, amikor meg béreltem volna bringát, az idő nem volt olyan, hogy kedvem legyen hozzá.

Persze a zsúfolt és néhol elég eklektikus fővárosnak is sok kellemes parkja van. Ahol pedig, meglepő módon papagájok élnek, volt olyan helyi ismerősöm, akinek szintén újdonság volt. A világoszöld színük miatt nehéz őket észrevenni, így sikerült csak lefotóznom, ahogy a képen látszik. Rejtély, hogy bírják ki télen, márpedig valahogy megoldják: állítólag 1975-ben engedtek szabadon 50 madarat, mára pedig tízezren is lehetnek, veszélyeztetve az őshonos helyi élővilágot.

Gazdasági- és energiaügyek dióhéjban

Az ország a megújuló energiaforrások felhasználása szempontjából a sereghajtók között van, 2013-ban a bruttó végfogyasztás 7,9%-a származott megújuló energiából, amit 2020-ra a nem túl ambiciózus 13%-ra kellene feltornázni az EU felé tett vállalás alapján. A megújulókat legnagyobb részben fűtésre és hűtésre használják, áramtermelés csak kisebb részben, ez utóbbi 30%-át szél-, 23%-át fotovoltaikus energia adja, további 30%-ban játszik szerepet a biomassza. Vízierőművekben az ország nem bővelkedik (ezért is az alacsony megújuló arány, hiszen általában jellemzően az ilyen erőforrásokban gazdag országok értek el – egyelőre – magas arányt.) Az áramtermelés több mint felét atomerőművekkel állítják elő, ezekből a flamand és a vallon országrész is kapott egyet-egyet (Doel és Tihange). Ezek a mostani tervek szerint 2025-ig fokozatosan kivezetésre kerülnek. Az ezt követő időszakra vonatkozó, hosszabb távú tervekről egyelőre nem sokat tudhatunk. A teljes energiafogyasztás úgy tűnik, hogy 2004 óta érdemben nem nő, csak stagnál, annak ellenére is, hogy a népesség Európa jelenleg harmadik legnagyobb népsűrűségű államában azóta 860 ezer fővel bővült. (És ahogy a dolgok most állnak, további bővülésnek nézünk elébe.) Ennek megfelelően csökkent az egy főre jutó energiafelhasználás is azóta, ám még mindig nagyon gazdag országról beszélhetünk: Európában csak Norvégiában és Luxembourgban nagyobb az egy főre eső felhasználás, Belgiumban ez az érték több mint másfélszer nagyobb, mint a német és két és félszer nagyobb, mint a magyar. Mindezt úgy, hogy az ipar GDP-beli aránya kisebb a németországbelinek és magyarországinak. Mindemellett az energiaimport-függőség 77,5% volt 2013-ban, az EU-ban a hatodik legmagasabb (mindez úgy, hogy ebbe csak az olaj, gáz, szén számítódik bele, az urán valamiért nem, pedig hát valahonnan annak is jönnie kell, az ebben gazdag Kongó pedig ugyebár már réges-rég nem belga gyarmat... – Kongóról szó lesz egy későbbi bejegyzésben.) Talán a fenti tényezők sem ártatlanok abban, hogy idén a belga államadósság-ráta átlépte a GDP 100%-ának számító lélektani határt.

A bejegyzés trackback címe:

https://yellowandgreen.blog.hu/api/trackback/id/tr78030422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.