Mivel ez az első bejegyzésem ezen a blogon, szeretnék pár szót szólni magamról. Közgazdaságtant, újságírást tanultam, sokféle területen dolgoztam, és noha korábban sem Hummerrel jártam a sarki McDonald’s-ba, az ökológiára és a fenntarthatóság kérdéskörére fontos, ámde elszigetelt témakörként tekintettem. Egészen körülbelül fél évvel ezelőttig, amikoris néhány – számomra - sokkszerű felismerés alapjaiban rengette meg addigi világképemet. Ahogy egy gyerekeknek szánt foglalkoztató könyvben összekötögeti az ember a pöttyöket (connect the dots, ahogy az angol mondja), úgy állt össze egy meglehetősen riasztó kép abból a problémahalmazból, amely előttünk áll.
Egyik kedvenc íróm, Ljudimla Ulickaja szavaival:
„[…] Meggyőződésem, hogy ifjúkorunktól kezdve behálóz bennünket egy csomó klisé, sztereotípia, beállítottság, amelyeket készen kapunk a nagypapától-nagymamától, és ezt a csomagot, melyet állandóan cipelünk, feltétlenül és állandóan felül kell vizsgálnunk. Ez az intellektuális tevékenység egyetlen mutatója. A teljes egészében kialakult világnézet, hiányosságok és lyukak nélkül a stagnálás és a halál jele. Az a válság, ami a saját beállítódásunk felülvizsgálatával jár, óriási dolog. Én mindig mellette vagyok!”*
Hosszas vívódás után döntöttem a blogolás mellett, majd miután rátaláltam a Viridis.hu – pozitív szellemiségű, megoldásokat kereső - közösségi blogra, amelynek céljait magaménak érzem, úgy gondoltam, ez sokkal jobb terep lehet megosztásra érdemesnek vélt gondolattöredékeim publikálására, mint egy különálló oldal. [Ugyanakkor később rájöttem, kényelmes egy különálló blogot is üzemeltetni, és nem jelent lényegesen nagyobb időbefektetést, így egy év blogolás után 2015 tavaszától itt, a saját blogomon is olvashatóak az írásaim. - Utólagos kiegészítés tőlem, 2015.04.19.]
Amikről többek közt szeretnék itt írni: egyszerűbb életmód megvalósítási lehetőségei városi környezetben, energiatakarékosság, fenntartható(bb) mobilitás, elolvasásra érdemes könyvek.
Forrás: Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű Limlom, Magvető 2013.
