Kevesebb mint egy héttel a párizsi merényletek után nehéz mit szólni a történtekről és persze nem is mindig kell. Aki a felületes tudósítások, hangulatkeltő cikkek és félinformációk helyett szeretné jobban átlátni a helyzetet, Kardos Gábor filozófus Mandineren ma megjelent írását illetve a Fent és Lent blog 10-2 pontos összegzését ajánlanám, nekem legalábbis ezek segítettek legjobban gondolataim rendszerezésében.
Egyvalamiről azonban szólni szeretnék. Elfogadhatatlannak tartom, hogy az események kapcsán erőre kapott az a mém, miszerint a „harmadik világháborúban” vagyunk. Ezt a kifejezést használta a napokban a Handelsblatt publicistája, a jordán király, és ezt a mondatot emelte címlapjára az Origo is(*) – azt csak a címre kattintva tudhattuk meg, hogy valójában az izraeli Ynetnews portál egyik véleménycikkét interpretálja csak. Mindemellett nem kevésbé prominens személy, mint Ferenc pápa is így vélekedik – ahogy tette azt már egy évvel ezelőtt is.
Ferenc pápa, akit a Laudato Si című enciklikája miatt – amely éppen a mostani krízis valódi gyökereire mutat rá – nagyra becsülök, és mindenki más, aki különböző motivációkkal „harmadik világháborúról” beszél, szerintem téved, és persze remélem is. Ha másban nem, annyiban mindenképpen, hogy messze túl korai ilyen megállapítást tenni, ez a jövő történészeinek feladata lesz. (Ha pedig a párizsi eseményeket tényleg egy „világháború” részének tekintjük, akkor az nem most kezdődött, hanem már több mint egy évtizede tart.)
Félreértés ne essék, nem akarom egy nagy világégés - amúgy egyáltalán nem irreális, még ha szerintem nem is kimondottan valószínű - veszélyét tagadni, problémát hárítani. Aggodalomra van ok bőven. Úgy gondolom - és ez az átlag hírfogyasztóban még nem igazán tudatosult -, rengeteg ismert és ma még fel nem ismert puskaporos hordó lakozik ma a világ különböző pontjain és számuk a klímaváltozás fokozódásával, az erőforrások kimerülésével és - mindezekkel ördögi kört alkotva - a további népességnövekedéssel a közeljövőben csakis emelkedhet. Ahogy azonban például Jared Diamond, az Összeomlás c. könyv szerzője hangsúlyozza: a romló ökológiai feltételek ugyan jelentősen hozzájárulnak a konfliktusok erősödéséhez és így a társadalmak hanyatlásához, ám hiba lenne a környezeti determinizmus csapdájába esni. A legrosszabb forgatókönyvek elkerülése ugyanis rajtunk, egyéni és kollektív döntéseinken is múlik.
Éppen ezért tartom károsnak, ha a „harmadik világháború”, mint kifejezés beépül ma a közbeszédbe, mindennapivá formálva az amúgy elfogadhatatlant és elképzelhetetlent, akarva-akaratlanul is erősítve a háborús pszichózist a most érthetően riadt közvéleményben. A szavaknak, a nyelvnek önmagában alkotó/romboló ereje van, így különösen nagy a hivatalos véleményformálók felelőssége. Ezért tartom veszélyesnek, ha a kialakuló (mesterségesen gerjesztett) folyamatos háborús paranoia lesz a hivatkozási alap újabb és újabb homályos célú nagyhatalmi machinációk, háborúk elfogadtatására, hivatalosan persze a „terrorizmus elleni harc” jegyében, ahol azonban – a hivatalos propaganda állításaival ellentétben – egyre orwellibb a kép, egyre kevésbé világos, ki harcol ki ellen.
A videót itt találtam, kiváló cikk és cikksorozat : http://magyarnarancs.hu/anagyszamokorvenye/ihleto-robbanasveszely-38-bombatamadasok-merenyletek-95967
(E bejegyzés írásakor látszik egy reménysugár arra, hogy a meglévő ellentéteket félretéve valódi nagyhatalmi összefogás jön létre a Daesh ellen, bár azért erre most sem fogadnék nagy tétben.)
(*) = félelmetes egyébként, hogy az ország legnagyobb sajtóorgánumai milyen képtelen híreket képesek lehozni a szír és közel-keleti válság kapcsán. És itt most nem propagandára vagy dezinformációra gondolok (abból is van bőven... ), hanem a külföldi cikkek durva félreértelmezéseire, félrefordításokból, igénytelenségből, vagy szimplán a kontextus ismeretének hiányából adódóan. Én a hét elején futottam bele ebbe a hírbe, amit sikerült pont ellentétes tartalommal lefordítani, mint amiről a hivatkozott Spiegel-értesülés szól.
