Sokan hangoztatják, a hi-tech megoldások (hiába népszerűek és ígérik – hamisan - a business-as-usual fájdalommentes folytatását) önmagukban nem jelenthetnek kiutat az ökológiai válságból. Sok tudományos és morális érv szól egy „egyszerűbb” út, az önkéntes egyszerűség mellett. A blogon már többször idézett ausztrál Simplicity Institute vezetője, Samuel Alexander most kiváló dokumentumfilmet forgatott egyéves kísérletükről a Thoreau-i elvek gyakorlatba történő átültetésére, amelyet a Wurrruk’an nevű ökofalu felépítésével igyekeztek megvalósítani. (mellesleg nektek is feltűnt, milyen sok az ausztrál az ökológiai gondolkodók körében?)

(Kép forrása: http://simplicityinstitute.org )

A külvilág összeomlott – apokaliptikus képek a világ minden tájáról – egyedül Nagy Britannia tartja magát. Mindezt egy, a zavargások elleni védekezésül rácsokkal felvértezett londoni emeletes busz tájékoztató képernyőjéről tudjuk meg, majd a reklámbejátszás társadalmi célú hirdetéssel folytatódik az illegális migránsok feljelentésének állampolgári kötelességéről. Ezek Alfonso Cuarón 2006-os „Az ember gyermeke” című filmjének mélyen a retinába égő képsorai. Ugyan itt még nem tartunk, és remélhetőleg nem is fogunk, e mestermű tíz év múltán, az elmúlt évek terrorcselekményeit, politikai és gazdasági válságait nézve, talán mondanom se kell, hogy sok tekintetben hátborzongatóan aktuális.

(A kép forrása: http://thelatestpull.com/2014/12/tbt-movie-analysis-children-of-men/ )

(Fordítás a szerző jóváhagyásával. Az eredeti cikk itt található: http://cassandralegacy.blogspot.hu/2016/06/brexit-re.html )

(Bábel tornya építése. id. Pieter Brueghel festménye. A kép forrása: "http://www.artinthepicture.com/")

Hosszú éveken át úgy gondoltam: az egyesült Európa egy hatalmas ötlet. Egy intézmény, amelyet bölcs emberek azért hoztak létre, hogy megakadályozhassák azokat a szörnyű múltbeli hibákat, amelyek oda vezettek, hogy európaiak mészárolják egymást két borzalmas háborúban. Európa az emberek Európája lehetett volna, egy erő, amely a békéért, igazságért, egyenlőségért küzd, valamint az emberiség és a természet védelméért.

Két évvel ezelőtt Brüsszelben voltam egy meghallgatáson az Európai Parlamentben, amely sokkoló élmény volt számomra. Az általam ismerni vélt Európa, az az Európa, aminek szerintem léteznie kellene, sehol sem volt megtalálható. Amit láttam, az egy csapat felelőtlen bürokrata, akik egy gigantikus és haszontalan palotában mászkálnak. Az alapítók szellemeit tökéletes alapossággal kiűzték és nem maradt más, mint egy üres váz, egy világos cél nélküli, önjáró struktúra. Kivéve persze, ha a cél még több fosszilis tüzelőanyag kitermelése és - esetleg - egy Oroszország elleni háború. Európa álma, ahol az emberek a békért és igazságosságért küzdöttek, tovaszállt. Rekviem egy álomért.

Mi lesz most? Világosnak tűnik, hogy Európa, mostani állapotában nem képes túlélni ezt a csapást és ez talán nem is rossz dolog. Meg tudjuk reformálni Európát? Vagy újra tudjuk építeni a semmiből? Lehetetlenség megjósolni. Mindenesetre, alábbiakban újraközlöm két évvel ezelőtt írt posztomat brüsszeli utamról. Ha tudsz spanyolul, érdekesek lehetnek még számodra Antono Turiel kapcsolódó gondolatai is.

Az elmúlt időben egyre nagyobb megvetés, gúny ér olyan embereket, akik a nyugati mainstream gondolkodás keretein kívül, eltérően látásmódból – például ökológiaiból –fogalmaznak meg véleményt a globális helyzetről. No de miért lesz rögtön „alusisakos összeesküvéselmélet-gyáros”, aki mást gondol, mint a főáram? Kinek áll érdekében, hogy a fennálló globális rendszer kritikusait összemossuk a valódi alusisakosokkal?

Az elsőszámú világnézet ugyebár a nyugati, „mértékadó”, főáramú média által közvetített, kultúránkban alapértelmezettnek tekintett világnézet, nevezzük BAUtomata nézetnek (a kifejezéssel Antonio Turielnél találkoztam) Eszerint kapitalista világunkban minden nagyon szép és jó, habár történnek néha sajnálatos incidensek, a technológiai fejlődésnek, a gazdasági növekedésnek, a szabad piac „láthatatlan kezének” és a globalizációnak köszönhetően alapvetően afelé haladunk,hogy minden még szebb és még jobb legyen minél több embernek. Mivel ez a hit szilárd és magabiztos, ezért nem is merül fel igény arra, hogy jelenlegi társadalmunk alapvető intézményeit, szokásait, működésmódját megkérdőjelezze, felülvizsgálja. (Mások társadalmának működését annál inkább, de erre majd később visszatérünk…). Gondoljunk csak bele, mennyi minden rögzült ebben a gondolkodási keretben, gyakorlatilag mindaz, amit hallunk-látunk a médiában, filmekben, tanulunk az iskolában az élet bármely területét érintően, mikro- és makrovilágunkban egyaránt.

Miként reagál a BAUtomata világnézet a világunkban zajló potenciális veszélyekre, civilizációs kockázatokra, kiemelten (hiszen ez a blog témája) az ökológiai válság különböző aspektusaira? Akárcsak Barbrady rendőr a South Parkban: „Nyugalom, nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni!” És persze fogyasszunk tovább engedelmesen, folytassuk a business-as-usual-t, nem kell nekünk törnünk a fejünket mindenféle problémákon, tudósaink tudása tökéletes, a helyzetet uraljuk, minden bajra ott a megfelelő technológiai innováció. Klímaválság? Kiszippantjuk majd jól a CO2-t a légkörből és benyomjuk a föld alá, meg nesze, ott egy kis napelem is. Energiaválság? Ott a fúziós energia és a készleteink amúgy is kiapadhatatlanok! Terrorizmus? Ne aggódjatok, fiaink és lányaink ott a végeken pont azért harcolnak, hogy minálunk jobb legyen a helyzet.

Ahhoz, hogy a tudomány sokszor érthetetlen világát a felületes és egymásnak ellentmondó címlapsztorikon túl is megérthesse a laikus olvasó, olyan, a közönség nyelvén is értő közvetítőkre van szükség, mint David Attenborough, Carl Sagan vagy Öveges professzor. Április közepén – mint megkésve értesültem róla – egy ilyen nagyszerű közvetítővel lett szegényebb a világ: mindössze 48 évesen, gyomorrákban elhunyt ugyanis Sir David J.C. MacKay brit fizikus, a hazánkban is megjelent „Fenntartható energia – mellébeszélés nélkül” címűkönyv szerzője.

Húsatlasz. Látványos, közérthető új kiadvány az állatenyésztés káros hatásairól. (Magyar Természetvédők Szövetsége és a Heinrich Böll Alapítvány)

Meddig tart a természet ellenállóképessége és miként néz ki az a pont, ahol már nem bírja tovább?Érdekes cikk egy friss rendszerelméleti tanulmányról, amelyen Barabási-Albert László is dolgozott. Az pedig, hogy tudományos publikációkhoz népszerűsítő video is készül, számomra új és üdvözlendő fejlemény.(fastcodesign.com)

Lejárt lemez és vaklárma, vagy továbbra is az egyik olyan kulcstényező, amely gazdaságunk működésének alapjait kérdőjelezi meg? Amikor mindezt írom, alig 30 dollár fölött jár az olaj ára, ami felületes szemlélőben könnyen keltheti azt a képzetet, hogy nincs itt semmi gond. Különösen, hogy a sokak által várt petro-apokalipszis csak nem akar eljönni. Akkor most mi is van?

1.) A kétezres évek eleji-közepi előrejelzések nagyon egyszerű, csak geológiai szempontokon alapuló modellt vettek alapul, főként csak a hagyományos könnyűolajra koncentrálva.

Forrás: https://aleklett.wordpress.com/2015/02/26/how-correct-were-colin-campbell-and-jean-laherrere-when-they-published-the-end-of-cheap-oil-in-1998/

A kép Colin Campbell és Jean Laherrère 1998-as klasszikus cikkéből, a Scientfic American-ban megjelent „The End of Cheap Oil”-ból származik, az írás az elsők egyike volt, amely ismét felhevítette az olajcsúcsról az 1950-es évek óta – megszakításokkal - folyó vitákat. A két veterán geológus szimpla Hubbert-görbén alapuló előrejelzése alapján mára a 2004-5-re jósolt csúcshoz képest csaknem 14%-kal csökkennie kellett volna az olajtermelésnek.

Régen terveztem egy ilyet, most végre volt időm összeszedni: dalok az ökológiai válság különböző aspektusairól műfajtól, korszaktól függetlenül. A merítés teljesen szubjektív és persze a sorrendnek nincs semmi jelentősége. Íme!

Bastille – Pompeii (2013)

A brit zenekar 2013-as nagy slágeréről, amely a rómaiak füstbe és bűnökbe fulladó városának végzetétéről szól, nehéz elképzelni, hogy ne volna egy átvittebb jelentése az ökológiai válságba fulladó modern civilizációra nézve. Lehull a por, de ha behunyod a szemed, majdnem olyan mintha semmi nem változott volna, nem? Hogy legyek így optimista, kérdezi az énekes a refrén végén. A dal a 2015. évi Föld Napja hivatalos trailerének is háttérzenéje volt.

Folytatódik a cikkajánló, kicsit áramvonalasabban, hogy ne fektessek bele túlzottan nagy energiát, de mégis összegyűjtsek elolvasni, megnézni, meghallgatni érdemes tartalmakat, szóval egyensúlyban legyen az EROI.:-) Hátrébb lesznek régebbi, régóta nálam hányódó, nem kevésbé érdekes linkek is.

Egy ökológiai rendszerváltozás szükségessége. Lányi András előadása a párizsi klímakonferencia eredményeiről. (Infocracy.hu)

Cikksorozatunk első részében szerzőnk, aki hangsúlyozottan nem mérnök, ámde tisztábban szeretne látni, bemutatta a nettó energia (EROI) fogalmát, azaz az energiatermelési folyamatba bevitt, majd onnan kinyert energia arányának mutatószámát és annak jelentőségét. A második részben a napelemes technológiák nettó energiakihozataláról szóló, igen éles vitákat kiváltó tanulmányt jártuk körbe, megmutatva, hogy semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Egyes kutatók, így Pedro Prieto és Charles Hall a napelemek (és más megújulók) alacsony EROI-jára mutatnak rá, azzal érvelve, hogy emiatt ezek nem lehetnek elegendőek a modern társadalom fenntartásához. Mások – mint az idézett Marco Raugei - megkérdőjelezik e következtetéseket, rámutatva a fosszilis és megújuló energia technológiák összehasonlításának nehézségeire. A harmadik, befejező részben az energetikai átmenetről lesz szó. Merthogy egy napon (újból) 100%-ban megújuló energiaforrásokat fogunk használni. Nem (csak) azért, mert ez környezetvédelmi szempontból kívánatos, hanem mert az erőforrások kimerülése miatt nem is lesz más választásunk. Kérdés, hogy ez miként valósul meg.