Ahhoz, hogy a tudomány sokszor érthetetlen világát a felületes és egymásnak ellentmondó címlapsztorikon túl is megérthesse a laikus olvasó, olyan, a közönség nyelvén is értő közvetítőkre van szükség, mint David Attenborough, Carl Sagan vagy Öveges professzor. Április közepén – mint megkésve értesültem róla – egy ilyen nagyszerű közvetítővel lett szegényebb a világ: mindössze 48 évesen, gyomorrákban elhunyt ugyanis Sir David J.C. MacKay brit fizikus, a hazánkban is megjelent „Fenntartható energia – mellébeszélés nélkül” címűkönyv szerzője.
A nálunk 2011-ben megjelent mű lenyűgözően átfogó módon tárgyalta a modern élet működésének energiaigényét annak valamennyi területén, a közlekedéstől a fűtésen és a használati tárgyakon át a táplálkozásig. Mindezt precíz, számszerű összehasonlításokkal, tényeken alapuló magyarázatokkal, érdekes stílusban és olykor fanyar humorral. MacKay megpróbált az egész emberiség sorsát meghatározó klímaváltozás és energiaválság kérdésében túllépni az olykor érzelmektől és politikai szlogenektől túlfűtött vitákon, zöldre festésen és megkérdőjelezetlen féligazságokon. Amikor elkezdett érdekelni az energia kérdése és elolvastam a magyar kiadás fülszövegét, tudtam, hogy mindenképpen érdemes lesz elolvasnom:
Ez a könyv nem riogat világvége-szcenáriókkal és nem lobbizik egyik energiaágazatnak sem. Ami egy könyv megírásával megtehető a fenntartható energiáért, azt a szerző megteszi. Jó fizikus módjára egy új mértékegységet vezet be, amely alkalmas arra, hogy összemérhetővé váljon mindenfajta energiatermelés és -fogyasztás. Ez a mérték az egy főre és egy napra eső energiafelhasználás, illetve -termelés. Bármely ország statisztikai adatai alapján az értékek eszerint már kiszámolhatók és összehasonlíthatók. Így lépésenként méri össze a fogyasztói társadalom emberének napi energiaszükségleteit és a különböző energiatermelési formák napi termelésének lehetőségeit, korlátait.
A könyvet a hazai recenzensek is kedvezően és nagy érdeklődéssel fogadták. Természetesen sokak számára, sok szempontból vitatható az atomenergia melletti határozott kiállása, egyesek pedig – vagy sértődötten, vagy kárörömmel - egyenesen úgy értelmezték, hogy a kötet a megújuló energiaforrások ellen emel szót. Szerintem erről szó sincs, MacKay sokkal inkább az inherensen időjárásfüggő nap- és szélenergia és minden más kis teljesítménysűrűségű energiaforrás korlátaira mutat rá, különösen, ha egy, a folyamatos gazdasági növekedés (ezáltal anyag-, és energiafelhasználás) bűvöletében élő társadalmat akarunk (tényleg akarunk? - és tudunk is majd?) működtetni, mindezt magas népességszám és – az országok egy jelentős részében – nagy népsűrűség mellett. Más szerzőktől persze olvashatunk MacKay-énél sokkal optimistább és pesszimistább értékeléseket is a megújulókról, mindenki döntse el maga, hogyan ítél a leírtak alapján, de a könyvet, mint átfogó bevezetőt a fenntartható energetika témakörébe mindenkinek továbbra is jó szívvel ajánlom.
Számomra a fő következtetés MacKay olvasása után (is) az volt, hogy nincs mese, akár tudatos döntés révén, akár a körülmények kényszerítő erejének hatására, de be kell tudnunk érni kevesebb energiafelhasználással. Akkor meg már mégiscsak az első opció a kedvezőbb. A jó hír, hogy Mackay ehhez is nemcsak rengeteg hasznos tippet ad úgy egyéni, mint közösségi szinten, de rámutat sok hangzatos, de energetikailag nullához közeli megtakarítást hozó megoldásra, úgymint a telefontöltő kihúzására a konnektorból. (Ami mellett ettől még szólnak érvek, csak energiaspórolást ne várjunk tőle).
MacKay az energiakérdés mellett mesterséges intelligenciával és információelmélettel foglalkozott. Nagysikerű könyvének 2009-es megjelenése után a brit energiaügyi minisztérium tudományos főtanácsadói posztját is betöltötte 2014-ig. 2013-ban az Origo részére nyilatkozott az energiatudatosságról, az energia jövőjéről és Magyarország lehetőségeiről. Utolsó interjújában Mackay amellett állt ki, hogy a brit energiarendszernek nukleáris energiára és CCS-re (szén-dioxid leválasztás és tárolás) van szüksége, és csalódását fejezte ki az előrehaladás hiánya miatt utóbbi technológia esetében. Úgy vélte, az Egyesült Királyság energiaigényei kielégítésére nem skálázhatóak fel a nap-, szél- és biomassza-erőművek azok túl nagy terület- és tárolókapacitásigénye, valamint költségei miatt. Mindemellett más földrajzi adottságú országok esetében nagy lehetőséget látott a napenergiában és úgy vélte, az elektromos járművek előtt fényes jövő áll.
A „Fenntartható energia – mellébeszélés nélkül”-t angol és sok más nyelven ingyenesen is hozzáférhetővé tette a http://www.withouthotair.com/ című oldalán, jelezve, hogy a könyvvel ő elsősorban nem pénzt akar keresni. A Telegraph szerint két év alatt 40 ezer darab fogyott belőle, a letöltések száma pedig elérte a 400 ezret. Szimpatikus lépés volt az is, hogy szakmai blogján folyamatosan bővítette a könyvvel kapcsolatos tévedések, pontosítások, észrevételek jegyzékét. Személyes blogján részletesen beszámolt a betegségével járó megpróbáltatásokról.
Emlékül álljon itt egy népszerű TED-előadás:
