Ti szoktatok ökológiai megfontolásból dönteni valami mellett, ami amúgy nem volna „logikus”?

Úgy adódott, hogy a nyár folyamán, ha minden jól alakul, munkaügyben – most először - utaznom kell párat Európán belül.

Gondolom, biztos megvan az oka, végülis megoldható… - hümmögött kicsit csodálkozva az utazásszervezésért felelős kolléga, miután közöltem vele, hogy a közel húszórás buszutat választanám, a mások által alapértelmezett választásként használt repülő helyett.

Nem részleteztem neki az okot, és nem próbáltam elütni a dolgot a repüléstől való félelmemmel (ami nincs, sőt, olyannyira nincs, hogy 20 éve egyik kedvenc hobbim a téma, végiglátogattam Európa számos repülőnapját, múzeumát és hatalmas időt áldoztam korábban a számomra fontos szakirodalom, olykor relikviák, makettek beszerzésére, építésére).

Nem mondtam el tehát, hogy úgy döntöttem:
- ha az adott viszonylaton fennáll a közlekedési módok közötti ésszerű választás lehetősége;
- ha nem köt a programomban nagyon szorosan az idő;
akkor bizony úgy utazom A-ból B-be, hogy az az adott körülmények között a lehető legkevesebb energiafelhasználással (és mellesleg károsanyag-kibocsátással) járjon.

Ha én, akit foglalkoztat ez a téma és emiatt törekszem energia- és környezettudatosan élni, nem döntök így, akkor mástól ugyan mit várhatnék?

Ha a technikai magyarázat érdekel, íme lentebb egy ábra a különféle közlekedési módok energiaigényéről kWh/100 utaskilométerben számítva, a sebesség függvényében (forrás: David J.C. Mackay: Fenntartható energia mellébeszélés nélkül), részben az ő adataiból dolgoztak Munkácsy Béláék is (Erre van előre kutatócsoport - Vision Hungary 2040), amikor ezt a kérdést vizsgálták. Nyilván a feltüntetett számok inkább irányadó értékek, sok függhet a kihasználtságtól, az adott jármű típusától és állapotától, kocsi vagy busz esetén a vezetési stílustól, repülőgép esetén az alkalmazott eljárásoktól, a le- és felszállásra való várakozás idejétől, satöbbi, satöbbi. És akkor még nem beszéltünk a szükséges infrastruktúra, azaz utak, sínek, repterek építésére és fenntartására fordított energiáról.

Az ábrára nézve felmerülhet a kérdés: miért nem a vasútra esett a választásom, ha az tűnik a leghatékonyabbnak, mellesleg a legkényelmesebb is? Az ok prózai: nem akartam, hogy szegény utazásszervezők a MÁV nemzetközi online felületével vagy pénztáraival küszködjenek, ha azzal én magam az első tájékozódási kísérletem során nem jutottam dűlőre. Mondjuk egy egyszerűbb viszonylaton, például München és Berlin között a Deutsche Bahn-nal egyértelmű lenne a választásom. Mindemellett spórolok is a munkahelyemnek ezáltal a repüléshez képest, leszámítva a különböző low-cost társaságok esetleges akcióit.

Szóval buszozom, ökológiai megfontolásokból. Egy jó könyvvel egy napra bezárva lenni: én ennek akkor is örülnék, ha épp nem mennék sehova, talán szerencsém lesz azzal is, hogy nem püföli majd a háttámlám egy vinnyogó kisgyerek.

(A kép forrása: http://www.paradisi.de/ )