A nagyra nőtt gyerekek köztünk élnek. Mi élünk nagyra nőtt gyerekek között.
A nagyra nőtt gyerek onnan ismerszik meg, hogy biológiai értelemben már nem gyerek, ámde továbbra is meggyőződése, hogy a világ az ő homokozója és bőségszaruja.
A nagyra nőtt gyerek egy elaggott kor elaggott ideológiája szerint működik. Nem feltétlen meggyőződésből, egyszerűen a fogyasztói létet tekinti alapértelmezettnek.
A nagyra nőtt gyerek nem érti mi folyik körülötte: nem véletlenül, hiszen egész iparág épült arra, hogy ne értse.
A nagyra nőtt gyerek a saját különbejáratú buborékján kívül csak azt látja meg, amit meg akar látni.
A nagyra nőtt gyerekben csak olyan mélységben tudatosul az őt körülvevő világ, amennyit bemond a híradó.
A nagyra nőtt gyerek számára az minden rossz okozója, akit a híradó annak mond.
A nagyra nőtt gyerek régen leszokott arról, hogy ok-okozati összefüggéseket keressen.
A nagyra nőtt gyereket nem izgatja az általa létrehozott entrópia mértéke.
A nagyra nőtt gyerek nem érti, miért kellene máshogy, környezettudatosabban, egyszerűbben élni. A kellene szó nem csak morális szükségességre utal (persze arra is), hanem elkerülhetetlen alkalmazkodásra egy véges, nemnövekedő világhoz.
A nagyra nőtt gyerek persze csak csóválja a fejét: mi az, hogy elfogy? Nem fogy el! Mi az, hogy melegszik? Mi az, hogy pusztul? Mi az, hogy túl sokan? Mi az, hogy nem fenntartható?
Mi az, hogy valami nem fenntartható? Nem, nem azt jelenti, hogy nincs a csomagolásán cuki zöld címke. Azt jelenti: nem fog fennmaradni.
A nagyra nőtt gyerek derülátó, hiszen miért is ne lenne az? Hiszen neki könnyű. És persze nem érti mások aggodalmait, sőt, megmosolygja azokat.
Valóban nagy szükségünk van az optimizmusra, ámde nagyon nem tudok mit kezdeni annak tájékozatlanságól fakadó válfajával.
videó forrása: "tobyjackson19benders" Youtube csatornája
zene: Morrissey - The Lazy Sunbathers
