Régen terveztem egy ilyet, most végre volt időm összeszedni: dalok az ökológiai válság különböző aspektusairól műfajtól, korszaktól függetlenül. A merítés teljesen szubjektív és persze a sorrendnek nincs semmi jelentősége. Íme!
Bastille – Pompeii (2013)
A brit zenekar 2013-as nagy slágeréről, amely a rómaiak füstbe és bűnökbe fulladó városának végzetétéről szól, nehéz elképzelni, hogy ne volna egy átvittebb jelentése az ökológiai válságba fulladó modern civilizációra nézve. Lehull a por, de ha behunyod a szemed, majdnem olyan mintha semmi nem változott volna, nem? Hogy legyek így optimista, kérdezi az énekes a refrén végén. A dal a 2015. évi Föld Napja hivatalos trailerének is háttérzenéje volt.
Péterfy Bori & Love Band - Oroszlán a hóban (2010)
Mindenki kedvenc magyar dívája, Péterfy Bori több ízben tett tanúbizonyságot ökológiai érzékenységéről, első albumán máris ott volt a borús hangulatú Klímamenekült című dal, majd sokadik hallásra és sok év után esett le, hogy az ugyanezen a lemezen szereplő Katapult sem szimpla szerelmes dal, hanem egy háborúellenes kiáltványnak is betudható, a Napoleon Bld. legjobb hagyományai szerint. Ebbe a bejegyzésbe azonban nem ezeket tettem be, hanem a harmadik, 2B című album zseniálisan egyszerű klippel is alátámasztott számát, az Oroszlán a hóban-t, amelyben ismét a klímaváltozás miatt haldokló világ kerül terítékre, mindezt megnyugtató afrikai dobokkal ellenpontozva.
Napoleon Boulevard – Ugye eljönnek majd a repülők? (Ne félj!) (1986)
Ha pedig az előbb már felidéztem, jöjjön ez az általam nemrég felfedezett háborúellenes dal, egy elsötétített óvóhely mélyéről, gyermeki perspektívából, megindító szöveggel: „Ugye lesz majd füst, ami betakar? / Ugye nem játszik, aki nem akar?”. Nem gondoltam, hogy ilyen kifinomult és mélyen pacifista dal megjelenhetett Magyarországon 1986-ban, ahogy három évre rá az egészen nyomasztó és libabőröztető Pontosan, terv szerint sem. Bár ez utóbbi talán inkább azért nem volt agyonjátszva, mert túl intellektuális volt. (a videó nem hivatalos)
Muse – Unsustainable (2012)
A stadionrock-óriássá vált alternatív zenekar 2012-es The 2nd Law című albuma főként dubstepes hangzásával lepte meg a kritikusokat, holott volt benne más figyelemre méltó is, ha nyitva tartjuk a szemünk és a fülünk. Itt van például a hátborzongató Unsustainable, ahol a női hang kíméletlenül magyarázza a thermodinamika második főtételét (innen az album címe) és annak hatását az emberiségre: „A termodinamika alaptörvényei/ állandó határt jelentenek / a technológiai innováció / és az emberi haladás számára … / Egy zárt rendszerben az entrópia csak növekedhet / Egy olyan faj, ami a végtelen növekedéshez van kötve, fenntarthatatlan…” A számhoz és annak párjához, az Isolated System-hez készült videóban egyértelmű vizuális utalásokat találhatunk az entrópia növekedésére és az erőforrás-kimerüléssel történő versenyfutásra, az Unstustainable klipjének elején pedig mindjárt egy Hubbert-görbét láthatunk.
Lilly Wood & the Prick - Prayer in C (Robin Schulz Remix) (2010)
A Bastille dala mellett még egy szám a közelmúltból, amely bevitte a táncterekre a fenntarthatóság kérdését, egy meglehetősen sötét hangulatú dalszöveggel. „Nézd a világunk lassan haldoklik,/ Nem pazarlok több időt, / Ne hiszem, hogy hinni tudnék benned…/ Hey,ha majd a tenger fedi a szárazföldet, /És nem lesz több ember/ Nem hiszem,hogy képes leszel megbocsátani magadnak.”
The Smiths – Meat Is Murder (1986)
Ha Smiths nem volna, nem volna ez a blog sem, legalábbis ezen a címen biztosan nem (ezért). Ez pedig ’ második albumuk címadó dala a húsipar értelmetlen brutalitásáról. Ma már lassan nem csak vegetáriánusnak, hanem vegánnak lenni is mainstream, de amikor a dal született, messze nem volt az.
Morrissey - I'm Not a Man (2014)
Az előző dalhoz gondolatvilágához is kapcsolódóan, jöjjön az ex-Smiths frontember legfrissebb albumának egyik leghangsúlyosabb dala, melyben hősünk elhatárolja magát a tradicionális férfiszerepek mindegyikétől, legyen az harcoló ősember, munkaholista, wifebeater-t viselő macho, autókereskedő vagy katona, hogy aztán a dal euforikus zárásaként eljusson odáig, hogy: „én nem vagyok férfi,/ nem ennék meg, / vagy nem ölnék meg / egy állatot soha, / és nem pusztítanám el / azt a bolygót, amin élek, / nos, mit gondolsz, mi vagyok, / férfi?”
Talking Heads - (Nothing but) Flowers (1988)
Egy vidámabb hangulatú dal egy ipari társadalom utána világról, ahol azonban a főhősnek elkezd hiányozni a régi rendszer. A Smiths-ről pedig továbbra sem szakadtunk le teljesen, mivel itt a manchesteri zenekar egykori gitárosa, Johnny Marr egészíti ki a Beszélő Fejeket.
Depeche Mode – The Landscape is changing (1983)
Korai DM-szám a korszak gépies hangzásában az ész nélküli bioszféra-átalakításról.
Rammstein – Mehr (2009)
A német rockerek sok dalában megjelenik társadalomkritika és ökológiai érzékenység, ott van például a globalizáció-kritikus Amerika, vagy a Donaukinder, amelyet a 2000-es verespataki ciánszennyezésből eredő katasztrófa emlékére íródott. Én most a Mehr (Többet) című dalt választottam, amelyben Till Lindemann luciferi hangján a mindenre kiterjedő és soha nem enyhülő szerzési vágyról énekel. "Sosem vagyok, elégedett, / nincsen cél, / és nincs olyan hogy elég, / nincs olyan, hogy túl sok,/ mindenki másnak, / Oly’ kevés van csak, / Adjátok nekem azt is, / Nekik úgysincs rá szükségük!"
Kozmix – 2000 után (1999)
Na ezt 1999-ben, 16 évesen nagyon sokat hallgattam. Guilty pleasure? Szerintem a csapat egyik legkorrektebben összerakott száma, a maga módján jól megragadta az ezredforduló előtti bizonytalan hangulatot, mikor a fukuyamai hurráoptimizmusban ficánkoló '90-es évek végképp lezárultak. Vele együtt pedig a Peace-Love-Unity-Respect üzenetet közvetítő rave, és annak itthoni kommersz leágazása is szép lassan kikopott a divatból. Lala végül a „Föld megvédésére” szólít föl, bármit is jelentsen ez. (Ha kevesled a BPM-et, van itt egy klasszikus happy rave változat is.)
Madonna – Hey You (2007)
Zárásként egy lelkesítő Live Earth-nóta Madonna és Pharell Williams együttműködésében. Világbéke!
Ha további remek dalokra vagy kíváncsi a környezettel és önmagunkkal való egészségesebb együttélésről, annak hiányáról vagy reményéről, akkor ajánlom:
- a 444 Verde rovatának gyűjtését,
- valamint a régóta működő Rock and Ecology című blogot,
- illetve itt is találhattok egy elég szép gyűjteményt.
Van olyan dal, amit szeretnél hozzátenni a listához? Írd meg kommentben!
